Köszönöm, hogy élek,
most már nem félek,
miattad remélek,
összeérnek lelki szélek,
pörögnek az életképek.
Te vagy kezdet
te vagy a vég,
a kettő között,
mi sokat ér.
Atya
fiú
szentlélek,
már nem félek,
élek.
Jó fonalakat sző,
mindenen körbe jő,
elhalmoz szeretettel,
szívben melegséggel,
egyesülve az éggel,
s szorosan a reménnyel,
hogy minden jó lesz,
rossznak vége lesz,
midőn mindenki lélegzetet vesz.
0 comments:
Megjegyzés küldése