Álmodtam egy világról,
melyben érzés szólt,
hol szívvel körberajzolt,
mindenkit a szeretet,
hol nem pénz,
hanem fontos az élet.
Nem volt drog,
a rossz szétszóródott,
akár a homok,
már nem volt ok,
hogy legyenek bajok,
mindenki mosolygott,
senki sem haldoklott,
az élet vidáman siklott,
egy hajón annak vitorlájába
a szél néha belekapott.
nem voltak ellenségek,
csak szeretet és barátok,
nem szóltak közbe telefonok,
s drága laptopok.
Mindenki élőben találkozott,
egymással kezet fogott,
körül ölelték halhatatlanok.
szerelem volt végtelen,
mely végig vezetett életen.
nem voltak sebek se felnőtten,
se ártatlan gyereken.
zene szólt mindenhol,
mely ált csodás hangokból,
melyek isten kórusából szólt.
