hold táncol az éjben,
az ég bársonyos ében,
szemeidbe nézek éppen,
elfeledkezek tekintetben.
hold táncol az éjben,
selymes hálóingben,
ragyogó gombjai kattannak,
s a földre lehullanak.
tégy úgy mint az ég,
végtelen légy,
levegőt végy,
csukd be szemed,
lelkem mindig veled,
hiába köd, felleg,
körülötted lebeg.
csókodra áhítozom,
szívem eléd dobom,
addig az éj játszik dobon,
neved az ajkamon,
karod a vállamon,
a hold irigykedik táncunkon.
kötelet ereszt le hurkon,
s vele felkap minket,
s lebegünk az égbolton.
