Isten kezében a fonalak,
kinek hosszabb,
kinek rövidebb darab,
onnan hol szeretet fakad,
ott az életkedv nem lankad.
Ember tervez,
isten végez,
újabb világot képez,
hol a lemez,
mindig más lesz.
A jók jót,
a rossznak bajt,
ha a szeretet kihajt,
nem öli meg a fajt,
mely kiáltott jajt!
antik régi korok,
nem akad már rátok horog,
elmúlt dolog,
mi lesz boszorkányok,
mivé lesztek lányok,
ha szemeteken hályog?
Isten mindünk atyja,
hangját szívünkben hallatja,
éhezőnek lesz falatja,
fázónak kabátja,
szerelmesnek harangja,
de jaj ha elér haragja,
az égnek vándorló moraja,
a bűnöst el fogja,
s erővel sírba rakja.
