régen te voltál a nap,
mára már lettél lap,
melyre szőttem álmokat.
Látlak,de messze,
hazudtál a szemebe,
vagy tán nem létezel?
De mégis figyelemre éhezel,
folyton csak vétkezel,
nekem rosszat teszel.
Nem leszel közelembe,
évek peregtek,rebbentek,
szempillák rebegtek,
mit is mondhatnék nektek,
mehetnék keletnek,
lehetnék eretnek,
de hívó szava Istennek,
mindig teteje a hegynek,
dimenziók közt lebegek,
álmomba nem feszengek,
hisz ott minden izgalmas,
városok birodalmak hatalmas,
ott minden vágy válik igazzá
csak kívánod kell nem jő a halál.
